Jöjjön egy kis science fiction, kitalált személyekkel, kitalált minden mindennel.
Egy álom Rólad meg rólam, amiben elmesélek egy álmot.
Eszter felvette fekete bársonyköntösét, és kiszökkent a fürdőbe. Glembotzki burritóként takaróba tekerve könyörgött még öt percért, de aztán valahogy úgy jött ki a szitu, hogy megébredt. Nem kellett sietnie senkinek sehová, vasárnap reggel kilenc óra volt, minden zárva. A redőnyön át beszűrődő téli tompaság megvilágította a romhalmazt, amit a tegnap esti őrült szexvihar okozott. Még egy kis rum az üveg alján, a szétdobált ruhadarabok pedig nyomként vezetnek vissza oda, ahol az egész kezdődött. Lenn az utcán néhány nagykabátos öregember kószált céltalanul a latyakban, vagy mondvacsinált ürüggyel mentek gyerekeket látogatni, mert hát az utóbbi években el-elmaradtak a hívások, meg aztán vasárnap legyen együtt a család, na. A ház alatti buszmegállóban épp szisszent egyet a busz, aztán unottan tovaindult, elég halkan, elég lassan. Glembo felült, mert hallotta, ahogy Eszter már a konyhában matat, -nagyon reméli hogy kávét csinál. Micsoda nő! Hatalmas, szerelmes mosollyal belibbent a szobába, a bögre kávét letette az ágy mellé a földre, aztán harci beállással,ujjait előre szegezve, fogait villogtatva lassan a lábaira ült. Esélye sem volt: épp, hogy sikoltani tudott, amikor tigris módjára belehorkant a nyakába, ujjait pedig bordái közé fúrva agyon-vissza szeretgette. A reggeli szájszag és a kócos haj nem számított, halálosan szerelmesek voltak. Glembotzki prüszkölve-köpködve túljátszva próbálta prüszkölve-köpködve kiharcolni arca szabadságát Eszter haja ellen, amit a lány hangos felnevetéssel kommentált. Végre volt esélye felülkerekedni, úgyhogy a heves kacagós-csókolózás közepette átfordult felette, és egy lassabb, megsemmisítő csókkal Esztert a párnához szegezte.
-Hogy aludtál, Babu? -Kérdezte azon az elnyújtott hangon, amin az emberek akkor beszélnek, amikor verekedő kiscicás videókat néznek. -Hmmmmmm Veled álmodtam, mindig Rólad álmodom, akár alszom, akár nem.- Dorombolta Glembotzi a puha mellkasba, ahová most arcát temette. -Jaj de tudja, hogy mit kell mondani!- Csattant fel a lány felháborodást színlelve, aztán jobban belepréselte a srác arcát a mellei közé. A bársony fürdőköpeny már csak nagyon lazán tartott. -Mi tagadás, a visszajelzések alapján ügyesen bánok a számmal. -Az biztos. Nagyot sóhajtott, amikor a srác elindult lefelé, végig csókolgatva Eszter testét. -Olyan vagy! -Milyen? -Hát olyan. Meg se próbálta játszani az elérhetetlent, imádta a gondolatot, hogy a srác a csúcsig fogja nyalni. Kezét a kezébe vette, aztán rátette a fejére, jelezve, hogy nyugodtan kapaszkodhat a hajába. A csillogó édeshús látványa teljesen beindította.
Pár perccel később ölelkezve feküdtek, most már egy szintmagasságban. Eszter a srác mellkasszőrével játszott, Glembo pedig a lány hajával a szájában a vállát cirógatta. -Meddig maradsz még?- Kérdezte Eszter Glembotzkit, félve a választól. -Együtt tölthetnénk a napot, csinálhatnánk dolgokat, eljátszhatnánk, hogy együtt élünk! - Lelkesedett fel a lány az ötlettől, és felült. -Vagy fetrenghetünk egész nap, nekem az is jó. -Bármi jó, ha veled vagyok. Ha egész nap kockulunk és még a kaját is úgy rendeljük, nekem az a vakációm...de fel kell ébrednünk lassan, neked is, meg nekem is. De előtte elmesélem, hogy mit álmodtam:
Micsoda rémálom...azóta már volt időm kielemezni meg megfejteni, na mindegy a lényeg, hogy az agyam ma este úgy döntött, hogy fogja az összes létező félelmemet, metaforává alakítja, és lejátssza nekem olyan élethűen, hogy egész nap ne jöjjek létre, és azon agyaljak, hogy milyen sebezhető gyenge kis szar vagyok. Ja.
Nagy parám, hogy ha így folytatom az életem, akkor egy pothead junkie lesz belőlem. Mostanában minden hétvégén átmegyek C-hez, aztán az isten tudja honnan zsugázott orvosi fűjét szívjuk kidőlésig. Közben meséket nézünk, néha fifázunk, vagy mint legutóbb, sajtos tésztát főzünk. Egyszer addig fajult a dolog, hogy lezúgtam a lépcsőjén, jól összetörve az orromat, összevérezve a kabátomat, felébresztve a szomszédokat, kihívva a mentőket, megröntgenezve a fejemet- megjegyezve, hogy csukva volt a szemem, lehetne-e még egyszer, aztán másnap összevérezve a lepedőmet felébredni.
Azt kérdezed, miért? Nem akartam emberek közé menni, nem akartam a társadalomnak semmilyen szinten megfelelni, diszkóban feszülni, visszautasítva lenni, aztán újra próbálkozni. Nem akartam szigorú tekintettel csoportba verődve fények alatt sörbe kapaszkodni, ritmusra fejet mozgatni, nézni, hogy kit lehet megdugni. Meg aztán az idióta se akartam lenni, a részeg, aki mindenkit csak idegesít, meg a lelkizős se, aki módszeresen szabotálva a jó hangulatot, keresi az embereket, akiket leszívhat. Repülni akartam, önfeledten sikoltozva röhögni, dolgokat megfejteni, a gondolataimat, mint egy elejtett tasak rizsát, szétszórni. Aztán ott, és akkor, a nagy flash után - alszol, mint a tej. A hét többi napján öt órákat alszom, rám fér hát, hogy tizenkét órára kidőljek. Aztán másnap kótyagosan, gondolataid még mindig a földön hevernek, felébredsz. De most már nem csak a gondolataid, hanem a tegnapi jókedved darabkái is hozzájönnek, már csak emlék, hogy milyen jó volt röhögni, de már nem is olyan vicces, kicsit szánalmas.
//Megszálltak a katicabogarak. Nincs szívem kinyírni őket, meg kihessegetni se, mert éjszaka még fagyok vannak, de legalább öt katicabogár hesszel már a lakásomban. Az egyik épp a betűim elől menekül a képernyőn. Elrepült. Csak össze ne szarjon valamit.//
Aztán a szar kedvre megint ez a válasz, tépjünk be még egyszer, kit érdekel, vasárnap van, hétfőn délutános vagyok...és így teltek a hétvégéim az év eleje óta. Elhúz mellettem mindenki. Azt érzem ,hogy egy helyben toporzékolok. Mindenki összeköltözik, meg diplomázik, meg házat épít meg eljegyez, meg gyereket csinál, meg hitelt vesz fel, én meg, nos. Az önsajnálkozásom az aranykorát éli.
Az egész álom egy lepukkant házgyári lakásban kezdődött, ami az állapotából ítélve lebontásra várhatott. Ajtók nem voltak, talán épp a rendőrség rúgta be őket. A falakon mindenféle értelmetlen firkák mosódtak össze, a földön pedig mindenütt üres sörösüvegek porosodtak. Egy bordó kanapé volt a szoba közepén, amiből a szivacsdarabkák és a rugók úgy álltak ki, mint ahogy az egy Tommy és Jerry mesében lenne. Vihogva-támolyogva nekidőltem az ajtófélfának, elejtettem a füves cigit, amiből már csak a csiga égette az ujjaimat, aztán a kanapéra zúgtam. Képszakadás. A következő pillanatban már a győri városháza előtt sétálok, azzal a bizonyos kótyagossággal, önutálattal. Rezeg a telefonom, Te írtál.
"Sz., el kell mondanom valamit. Három hónap után végre lefeküdtem valakivel. Annyira magányos voltam már! És bár csak öt centis neki, mégis annyiszor el tudtam élvezni, ahányszor nálad erről álmodni sem mertem. Ez persze nem történik meg, ha nem te mutatsz be neki, személyesen. Utólag is köszönöm. Ezt azért mesélem el, mert reméltem, hogy ettől majd könnyebb lesz továbblépned, és felhagysz ezzel a szánalmat keltő önmarcangolással."
Végtelen magányt éreztem, elveszett voltam, és céltalan. -De szerencsére csak álmodtam, mert itt vagy, velem. -mosolygott Glembotzi a plafonra, ahogy még mindig a lány fejét cirógatta. -Tévedsz. Én már nem vagyok, és most már tényleg jobb lenne, ha mennél. Fel kell ébredned.
Telefoncsörgésre ébredtem. C írt, kérdezi, jól vagyok-e. Egy szerencsétlen mozdulattal próbáltam lehúzni a töltőről a telefont, de csak aljzatostól kitéptem az egészet a falból. Átfordultam a másik oldalamra, hatalmasra feldagadt orromat kímélve, a véres párnát félrelökve aludtam még kettőig.
